Kik vagyunk?

Kik vagyunk?
Erre a kérdésre sokan keressük a választ, én Müller Péter Szeretetkönyvében találtam meg.
A válasz az, hogy Isten van bennünk.
Az ő játéka ez a sok-sok maszk.
Csakhogy ki az Isten?
Az Isten: végtelen lélekóceán, s mi megfagyott cseppecskéi vagyunk. Ezek a mi arcaink, maszkjaink, szerepeink. Ezekre mondtuk, hogy én.
De amikor jön a Nagy Olvadás, a cseppecskék, akik voltunk,egytől egyig elveszítik egyéni arcukat, jellegüket, személyiségüket és beleolvadunk a Végtelen Óceánba.
Nem leszünk többé.
Tudatunk kialszik és beleomlunk a Nirvána egységébe.
Voltunk kék lila és vörös, kövér és parányi cseppek, gőgösek, szerények szépek és csúnyák, sok önálló kis személy, fájdalmas, egyéni ragyogás, de visszabukunk az egészbe.
Volt én - nincs én.
Senki sem marad.
Arctalan masszává olvad minden.
Csepptelenné, hullámtalanná, éntelenné.
Az egyik végső válasz tehát ez: SEMMI SEM MARAD.
A másik végső válasz pedig ez: MEGMARAD MINDEN.
Ebben hiszek én!
Mindenki, aki volt, az van, és lesz is örökké.