Idővel megtanulod

Idõvel megtanulod...


Jorge Luis Borges:
"...Egy bizonyos idõ elteltével, az Ember megtanulja észlelni a szubtilis különbséget, egy kéz támogatása és egy lélek megláncolása között, megtanulva azt, hogy a szeretet nem annyit jelent mint valakivel lefeküdni vagy, hogy van melletted valaki és nem azonos a biztonság állapotával, ily módon az ember elkezdi megtanulni, hogy a csókok nem kontaktusok és az ajándékok nem ígéretek....
Így hát az ember elkezdi elfogadni felemelt fejjel és tágra nyitott szemmel bukásait, megtanulva, hogy minden utjait a Most-ra alapozva kell felépítenie, mivel a holnap talaja túl bizonytalan a tervezéshez... és a jövõnek mindig számtalan változatai vannak, melyek azonban félúton megállnak.....
És egy idõ után, az ember megtanulja azt is, hogy ami túl sok, legyen bár a Nap életet adó melege is, – éget és megszenesít. Ekkor elkezdi beültetni saját kertjét, önnön lelkét díszítve, ahelyett, hogy arra várakozna, hogy virágot hozzon neki valaki, és megtanulja azt, hogy rendelkezik az elviselés, tûrés erejével, mivel értékes õ ..... így hát az ember csak tanul, egyre tanul nap mint nap.....
Idõvel megtanulod azt, hogy együtt lenni valakivel azért, mert fényes jövõt ígér számodra, annyit jelent, hogy elõbb-utóbb vissza akarsz majd térni a múltba. Idõvel meg fogod érteni majd azt is, hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel együtt szeretni téged, anélkül, hogy meg akarna változtatni, – meghozhat neked minden boldogságot, amire vágysz.
Idõvel rájössz majd arra is, hogy ha csupán azért vagy e személy mellett, hogy társa legyél magányában, elkerülhetetlenül eljutsz addig, hogy nem akarod látni többé õt. Megérted majd azt, hogy az igazi barát nagyon kevés és aki nem harcol értük, elõbb vagy utóbb hamis barátoktól körülvéve találja magát.
Idõvel megtanulod majd azt, hogy egy haragos pillanatban kimondott szavak, egy egész élet folyamán tartó sebet üthetnek a másikban.
Idõvel megtanulod, hogy elnézést bárki kérhet, de megbocsátani csak az igazi nagy lelkek tudnak.
Idõvel meg fogod tanulni azt, hogyha mélyen megsértettél egy barátot, nagyon valószínû, hogy barátsága soha többé már nem lesz olyan erõsségû.
Idõvel rájössz majd arra, hogy annak ellenére, hogy boldog lehetsz barátaiddal, egy idõ után siratni fogod azokat akiket hagytál elmenni.
Idõvel rájössz arra, hogy egyetlen tapasztalat sem fog soha többé megismétlõdni, amit valamelyik lény mellett töltöttél. Idõvel rájössz majd arra, az aki megaláz vagy megvet egy emberi lényt, elõbb vagy utóbb maga is ugyanazt a megvetést és megalázást fogja elszenvedni, de megsokszorozódva, négyzetre emelve.
Idõvel megtanulod majd, hogy a dolgok siettetése vagy erõltetése végül azt hozza, hogy nem úgy történik amint remélted.
Idõvel rájössz, hogy a valóságban nem a jövõ a legjobb pillanat, hanem pontosan az a pillanat a legjobb, amit most élsz meg.
Idõvel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal akik körülöttd vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok akik tegnap még veled voltak és most már elmentek, nincsenek....
Idõvel megtanulod majd, hogy megbocsátani vagy bocsánatot kérni, azt mondani, hogy szeretsz, hogy vágyakozol, hogy szükséged van, hogy barát akarsz lenni, – egy sír elõtt kimondva – teljesen értelmetlen.
Sajnos, ezeket idõ teltével lehet megtanulni