Marley meg én

John és Jenny úgy dönt, hogy mielőtt családot alapítanak, először egy kutyán próbálják ki,milyen az, ha korán kell kelni, sokat kell sétálni járni, és nem szabad megfeledkezni valakinek az etetéséről. Hazavisznek egy édes kis kölyköt, és nem is sejtik, hogy a csöpp eb teljesen felforgatja az életüket.Hamar kiderül, hogy a blöki szelídíthetetlen. Nyomában káosz, dili és pusztítás jár.
A film érzékelteti,hogyan érinti meg egy állat a lelkünket, hogyan tanít meg az élet legfontosabb dolgaira. Az ember sokat tanulhat egy kutyától.
Marley megtanít rá hogy minden napot lelkesedéssel fogadjunk. Hogy ragadjuk meg a pillanatot,és kövessük a szívünk parancsát. Hogy értékeljük az élet apró örömeit.
Megtanít,hogy optimistának kell lenni az elkerülhetetlen árnyékban is. Megtanít a barátságra, az önzetlenségre és mindenek felett a töretlen hűségre. Igen, lehetséges hogy egy bolondos, kezelhetetlen kutya mutassa meg, mi a fontos az életben.
Neki nem számítanak a státusszimbólumok, az autók, kocsik, házak. Nam érdekli, hogy valaki gazdag vagy szegény, okos vagy buta. Ha teljes szivedből szereted, ő is teljes szívéből szeretni fog. Mi emberek annyira okosnak tartjuk magunkat, mégis mennyit gyötrődünk.
A példák itt vannak előttünk, csak ki kell nyitni a szemünket. Nekem személy szerint nagy élményt adott a film, és nem szégyenlem ,hogy könnyekre fakasztott. Egyre többször érzem azt, hogy azok a filmek amelyeket sokan csak könnyed szórakozás céljából néznek meg,
nagyon sok tanítást tartalmaznak.
Sajnálatos módon a kritikák szerin a film giccses. Bárcsak minden ilyen giccs ilyen szép és elgondolkoztató lenne!